ACTIWEAR HUNGARY – ACTI JOURNAL

Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy újrakezdd.

Van egy furcsa elképzelésünk az újrakezdésről. Mintha ahhoz előbb mindennek a helyére kellene kerülnie.

Majd hétfőn.
Majd elsején.
Majd ha több időm lesz.
Majd ha motiváltabb leszek.
Majd ha pontosan tudom, hogyan kell csinálni.

És közben várunk. Pedig az újrakezdés ritkán néz ki úgy, ahogyan elképzeljük. Nincs mindig tökéletes terv. Nincs feltétlenül hatalmas motiváció. Sokszor még abban sem vagyunk biztosak, hogy ezúttal sikerül-e kitartani. Csak van egy pont, amikor úgy döntünk:

elkezdem innen.

Nem onnan, ahol régen tartottam. Onnan, ahol most vagyok.

Amikor azt érzed, hogy “régen jobb voltam”

Talán régen többet edzettél, erősebb voltál, gyorsabb voltál, jobb volt az állóképességed, könnyebben tartottad a rutinodat.

Talán volt egy időszak, amikor úgy érezted, minden összeállt. Aztán történt az élet…

Munka. Tanulás. Kapcsolatok. Stressz. Új prioritások. Egy hosszabb kihagyás. Vagy egyszerűen csak elvesztetted azt a ritmust, azt a motivációt, ami korábban természetes volt. Adott volt.

Amikor visszatérsz, nagyon könnyű a jelenlegi önmagadat ahhoz az emberhez hasonlítani, aki régen voltál. És pontosan ez az a pont, ahol nagyon gyorsan el tudod venni az egésztől a saját kedved.

Az első edzésed nem fog úgy menni, mint a századik. És nem is kell neki. Az újrakezdés nem vizsga abból, hogy mire voltál képes régen. Ez egy új kiindulópont.

Nem kell mindent egyszerre megváltoztatnod

Az újrakezdés egyik legnagyobb csapdája, hogy hajlamosak vagyunk mindent egyszerre akarni. Holnaptól heti öt edzés. Napi tízezer lépés. Tökéletesen tartott étrend. Három liter víz. Időben lefekvés, hogy biztosan meglegyen az a bűvös 8 órás alvás. Meal prep. Nyújtás. Vitaminok. Reggeli rutin.

Néhány napig még működhet is. Aztán jön a fekete leves… egy hosszabbra nyúlt munkanap, egy rosszul aludt éjszaka vagy egyszerűen egy olyan nap, amikor nincs kedved semmihez. És máris azt érezzük: már megint elrontom, már megint fel fogom adni.

Pedig nem az volt a probléma, hogy nem voltunk elég fegyelmezettek. Lehet, hogy egyszerre túl sok mindent próbáltunk megváltoztatni. Néha lépcsőzetesen felépíteni sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk.

Heti két edzés. Egy normális reggeli. Napi 20 perc séta. Egy órával több alvás. Egyetlen új szokás egyszerre. Majd amikor ezek már természetessé váltak, jöhet a következő lépcsőfok. Amíg el nem érsz oda, ahova vágysz, ami a célod.

Sose az számít, milyen gyorsan változtatod meg az életed. Hanem az, hogy olyan változást építesz-e, amit meg is tudsz tartani.

A motiváció nem feltétel

“Majd elkezdem, ha újra megjön a motivációm.” – ismerős igaz?

A probléma csak az, hogy a motiváció kiszámíthatatlan. Van, amikor tele vagyunk vele, máskor meg a kanapéról felállni is komoly tárgyalást igényel saját magunkkal. Ha kizárólag akkor cselekszünk, amikor motiváltak vagyunk, nagyon nehéz hosszú távú szokásokat kialakítani. A motiváció segíthet elkezdeni, de a rutin az, ami továbbvisz.

Ezért néha nem az a kérdés: “Van kedvem ma edzeni?” Hanem: “Mi az a minimum, amit ma meg tudok tenni magamért?”

Lehet, hogy aznap nem lesz ez egy teljes edzés, lehet 20 perc mozgás lesz csak, lehet egy séta, lehet 10 perc mobilitás. A lényeg, hogy egyetlen kevésbé tökéletes napot ne használjunk bizonyítékként arra, hogy az egész folyamat kudarcot vallott.

Nem vagy elkésve!

A közösségi médiában nagyon könnyű azt érezni, hogy mindenki előttünk jár. Valaki éppen élete formájában van, valaki lefutotta az első félmaratonját. Valaki már reggel 6-kor végzett az edzésével, elkészítette a meal prepjét és valószínűleg már a lakását is kitakarította, na meg a kutyáit is megsétáltatta mire mi egyáltalán kinyitottuk a szemünket.

De más ember idővonalát nem használhatod mérceként a sajátodhoz. Nem ugyanonnan indultatok. Nem ugyanaz az életetek, és nem ugyanoda tartotok. Az, hogy valaki máshol tart, semmit nem mond arról, hogy neked hol “kellene” tartanod. A saját tempód továbbra is a haladás.

Személyes.

Kiskorom óta az életem része volt a sport, egészen kicsin csöppentem bele. Egészen pontosan 3 évesen, szóval én tipikusan az a kislány voltam, aki “előbb táncolt, mint járt”. A tánc 16 éves koromig az életem része volt, ám egy sérülés és műtét miatt, ott nekem egyszer már mindent újra kellett kezdenem. Gyógytorna, újra kellett tanulnom, hogyan kell használnom a bal lábam, mert sajnos rengeteg ideg sérült, szakadt, így nem is igazán éreztem a bal lábam térdtől lefelé. Egy jó darabig. De volt motiváció, volt idő és volt tökéletes terv.

Aztán újratervezés és kikötöttem az edzőteremben, ahol újra beleszerethettem a sport egy másik ágába, a testépítésbe. Éveken keresztül csap hobbi volt, majd egyre többen szajkózták, hogy miért nem állok színpadra. Meg van a genetika, meg van a terv, meg van a motiváció, de akkoriban egy dolog nem volt meg. Az idő. Aztán 2 éve tavasszal eljött a tökéletes idő is, így belevágtam, hiszen a verseny világa évek óta nem ismeretlen számomra a Pro Tan munkásságom miatt. Másfél szezon után viszont mindent elvesztettem: motivációt, időt, kedvet, egyedül a terv volt meg, de az tökéletesen. Felkészültem így, kiégve, kedvtelenül egy második őszi szezonra is, de színpadra nem álltam. Lesérültem. Sorozatosan.

Most pedig itt tartunk. Abbahagytam akkor, ami számomra a legfontosabb volt az életben, a sportolás. És azóta nem volt meg semmi. Se kedv, se idő, se motiváció, de még a terv sem. Minden hétfőn a következő hétfő lett az új időpont, minden elsején a következő elseje. Ennek lassan egy éve.

Viszont eldöntöttem elkezdem újra. Nem onnan, ahol voltam, onnan, ahol most vagyok.

Az Actiwear is újrakezd

Talán ezért is ez lett az első ACTITALK témája. Az ACTIWEAR HUNGARY több mint egy év csend után tér vissza. De nem szeretnénk úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, és egyszerűen ott folytatni mindent, ahol abbamaradt.

Mert közben változtunk. És ezzel együtt az ACTIWEAR is változott. A mozgás továbbra is a történetünk része, ahogy a ruhák is. De most már ugyan ilyen fontos számunkra a tanulás, a táplálkozás, a fejlődés és mindaz, ami egy fenntartható, aktív életmód mögött van. Nem ugyan oda térünk vissza. Innen indulunk tovább.

Kezdd kisebben, mint szeretnéd

Ha most te is szeretnél valamit újrakezdeni, próbálj meg nem egy teljesen új életet megtervezni holnap reggelre. Válassz inkább egyetlen dolgot először. Menj el sétálni, foglalj be két pilates edzést a következő hétre. Készíts magadnak reggelit, vagy vedd elő újra azt a dolgot, amit hónapokkal ezelőtt félretettél. Nem kell látványosnak lennie, nem kell tökéletesnek sem lennie, és nem kell bizonyítanod vele senkinek. Csak kezdd el.

Acti Thought

Nem kell visszaválnod azzá, aki régen voltál. Lehet, hogy az újrakezdés éppen arról szól, hogy kiderítsd kivé váltál, ki vagy most. Vidd magaddal mindazt, amit az előző fejezet tanított, a többit pedig építsd fel újra. A saját eddigi hibáidra. Használd fel pozitívan életed azon részeit, amiben hibáztál, amiben feladtad.

Építsd fel újra. Egy edzéssel. Egy döntéssel. Egy nappal. Egyesével.